Használt fényképezőgépek, objektívek vásárlása

13. Fejezet: Használt fényképezőgépek, objektívek vásárlása

Először is elárulom, hogy már több mint negyven éve foglalkozom a fotográfiával. Az elmúlt évtizedek során több tucat fényképezőgépet a használtam, főként Praktica, Minolta, Nikon, Mamilya 645, Contax 645, Pentax 67 filmes gépeket. A digitális korszakban már a Nikon gépeket választottam. Nemrégiben egy ma népszerű Sony A7 használatát is bevezettem. Ez sem rossz, de az elsődleges gépem továbbra is egy tükörreflexes Nikon. Visszagondolva az elmúlt évtizedekre, többnyire megfontolt, jó és gazdaságos beruházási döntést hoztam. Ezek a döntések sokszor segítettek a céljaim elérésében és a nehezebb időszakok átvészelésében. De be kell ismernem, az is előfordult, hogy a fotózás szeretete és a maximalizmus elborította agyamat és olyan dolgot vásároltam, ami később teljesen feleslegesnek, vagy egyszerűen csak gazdaságtalannak bizonyult. Így, sok évtizedre visszatekintve elég bosszantó, hogy mennyi pénzt pazaroltam el feleslegesen. Most ettől szeretném olvasóimat megóvni. Ez persze csak akkor lehetséges, ha valaki kellő megfontoltsággal, visszafogottsággal, akaraterővel rendelkezik.

A beruházás mindig megfontolandó az amatőröknek, aki a más területen megkeresett korlátos pénzüket költik a szeretett hobbijukra. A profik számára pedig azért nagy dilemma a beruházás, mert a versenyképességet döntő módon meghatározzák a költségek.

Mi tehát a legcélravezetőbb beruházási stratégia?

A legnagyobb veszteségeket akkor szenvedjük el, ha egy újként vásárolt felszerelésünkről hamarosan kiderül, hogy le kell cserélni. A gyors gépcsere szükségessége akkor merül fel, amikor az eszköz nem elég jó, meghibásodik, vagy kényelmetlen a használata. A mai, reklámokkal túltelített világunkban az is gyakori, hogy a csere valójában teljesen indokolatlan, de valahogy mégis belesünk a reklámok csapdájába és úgy érezzük, hogy feltétlenül új felszerelésre van szükségünk.

Először is alaposan fontoljuk meg milyen felvételeket akarunk készíteni, mire is van valójában szükségünk. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt gondolják, jó ha bármilyen témát le tudnak fényképezni, bármilyen feladatot meg tudnak oldani. A fotográfiának vannak olyan területei, amelyek különleges felkészültséget és tetemes beruházást igényelnek. Fontoljuk meg hogy valóban akarunk-e madárfotózással, búvárfotózással, netán csillagászati fotózással foglalkozni. Ha erre igen a válasz, akkor a költségek az egekben lesznek. De például a műtermi fotózás is jó kis csapda, sokan vállalkozói reményekkel műtermet rendeznek be, amelyről később kiderül, hogy nem tudnak hozzá kellő számú ügyfelet meghódítani.

Ha profik vagy haladó szintű amatőr fotográfusok vagyunk, akkor törekedjünk rá, hogy 24x36 mm FX szenzorméretű ,,full frames” fényképezőgépet vásároljunk. Ez adja az alapot ahhoz hogy eladásra vagy kiállításra alkalmas minőségű képet készítsünk. Persze van olyan szegmense is a fényképezésnek, amelyhez a kisebb APS-C szenzorméretű gép is megfelelő, de általában az APS-C szenzorméret választása lehet később az egyik fő oka annak, hogy hamarosan új gép után kutakodunk. Az APS-C gép választásának egy további súlyos következménye is van. Az APS-C szenzormérethez tervezett objektívek kisebb képkört rajzolnak ki, és ezek az objektívek egy későbbi esetleges 24x36mm szenzorméret választásakor a nagyobb képmérethez már nem fognak megfelelni. Tehát csak az válasszon APS-C szenzort akinek nincsenek csúcsra törő céljai a fotográfiában. Azért le kell szögezni, hogy az APS-C szenzorméretű fényképezőgéppel is jó minőségű, amatőr célokra bőven megfelelő minőségű képek készíthetőek.

Mielőtt konkrét típust választanánk, először is leszögeznem, hogy új fényképezőgépet általában nem gazdaságos vásárolni, mert egy új gép ára körülbelül 3 év alatt megfeleződik. A gyors elértéktelenedés mellett még egy fontos tényező van, amely a gyakori gépcsere ellen szól. A digitális fényképezés 2012 körül felért a csúcsra, a legújabb típusok tudása alig magasabb, ezért a használt gépek vásárlása sokkal gazdaságosabb. A gyártók folyamatosan fejlesztenek, a marketingesek minden trükköt bevetve reklámoznak, de az évenkénti fejlődés legtöbb fotós számára jelentéktelen. Sokan például azt gondolják, hogy a nagyobb, vagy még nagyobb pixelszám élesebb képet ad, tehát jobb is. Pedig szenzorok jelenlegi 36megapixel körüli pixelszáma a hasznosítható határérték körül van, a pixelszámok további növelése meglehetősen értelmetlen. Mások a gyorsabb és még gyorsabb autófókusz és a rengeteg választható fókuszpont bűvöletébe esnek. A fotósok többsége azonban nem kézilabda mérkőzést, vagy a tigrisek harcát fényképezi, hanem sokkal nyugodtabb témákat. Mindig mérlegeljük, mire van valójában szükségünk. Például ha pici gyerek van a családban, ugrál, szalad, fürge mint a gyík, sok felvételünk életlen lesz, ez még nem jelenti azt, hogy félmillióval drágább és kétszer gyorsabb gépre van szükségünk, mert azzal is csak némileg javul a hibaszázalékunk, de hibázni utána is fogunk. Legyünk türelmesebbek, fotózzuk sokszor, mi is ügyesebbek leszünk, lesz bőségesen jó felvételünk a jelenlegi gépükkel is.

A színvisszaadást tekintve az alkalmazott színterek az elmúlt évtizedekben nem változtak, legtöbb alkalmazás ma is a 8 bites tömörített SRG színterű JPG formátummal dolgozik. A nagyobb színterű Adobe RGB színtér használata hasonlóképpen elérhető volt már tíz éve is, de ma is csak a képfeldolgozást végzők szűk körében terjedt el. Az viszont szembeötlő, hogy sokan nagy tudású nagyon jó gépeket amatőr beállítások mellett használnak. Aki például a tömörített JPG formátumban fényképez, sokat ront a fényképezőgépe tudásán, mert a JPG formátumból nem lehetséges optimális képfeldolgozást végezni. Ez is egyfajta pénzpazarlás.

A felső kategóriás és a professzionális gépek várható zárélettartama 2-300 ezer expozíció, a fotósok ennek a lehetőségnek a töredékét használják fel. Mindezek miatt én egyértelműen a használt de újszerű gépek beszerzését ajánlom. Véleményem szerint a kezdők számára is jobban megéri egy használt, de magasabb kategóriájú, tartósabb gép beszerzése, mint a hasonló összegért egy korlátozott tudású, sokszor a tanulást is nehezítő, belépő szintű gép vásárlása.

Amikor a szenzorméretet már eldöntöttük, akkor választanunk kell egy márkát. A haladó fotósok általában Canont, Nikont, vagy újabban Sonyt választanak. Én a Nikonokat használtam, ismerem, és javaslom, de ettől még Canon is nagyszerű gyártó. Ha Nikon FX, full szenzorméretes méretes gépe mellett döntünk, akkor már leegyszerűsödik a választás. A Nikon professzionális gépei az egy számjegyű D3, D4, D5 típusok. Kétségtelen hogy ezek a Nikon legtartósabb, gyors munkára is alkalmas profi riporter gépei, mégis én ezeket a nehéz markolattal egybeépített gépeket nem választanám. A gyártó szerint ezen gépeknél a várható zár élettartam 300.000 expozíció. Aki ezekre gondol, az valószínűleg képzett, gyakorló fotográfus, tudja mit miért tesz.

A Nikon további profi-félprofi 24x36mm szenzorméretű gépei időrendben a D700, D600, D800, D810, D750, D850, D780. A Nikon ezen esetekben a nagyobb típusszámú géphez rendeli a nagyobb tudást. A D700 mint legrégebbi és csak 12 megapixeles gép késsé kilóg a sorból, de ma már igazán kedvező áron elérhető. A D600-t kezdeti hibái és egyéb okok miatt én nem választanám. A D800 – D810 típusok között számottevő különbség nincsen. Szerintem a minőség különbség nem több mint 10%. Egy használt D800 jelenleg 220.000 forint körül elérhető, míg a legújabb D850 ennek háromszorosáért vásárolható meg. Ez az a pont, ahol nagyon érdemes figyelni a költségekre. A legújabb gép ára akár háromszoros, de tudásban a D800 – D850 talán 20 % eltérés, és ez a növekmény a gyakorlatban könnyen elveszíthető. A D850 nagyobb 45 megapixeles szenzora kényesebb a berázásra, az optika minőségére, és minden egyéb hibára. Az élességet nem a legerősebb, hanem a leggyengébb láncszem korlátozza leginkább. A 45 megapixelnek megfelelő élesség tényleges eléréséhez a fotósnak is nagyon kell koncentrálni. A 45 megapixel jobb objektívet, nagyobb tárhelyet, új típusú memóriakártyát, erősebb számítógépet, vagy hosszadalmasabb képfeldolgozást igényel, szóval emelkednek a járulékos költségek is. No meg gondoljuk meg, mi is lesz a 45megapixeles, 270 Mb méretű 16 bites színmélységű Tiff képek sorsa? Netán az első lépés a leméretezés és a JPG tömörítés lesz? Mert ha az elérhető minőségjavulás már a felvételkor és a képfeldolgozáskor elvész, akkor bizony teljesen felesleges a közel háromszoros költség. Gyakorlatilag a több méteres nagyításoktól eltekintve szinte alig akad olyan felhasználási terület, ahol a 45 megapixel előnye megmutatkozhatna. Szóval gyakran hajszoljuk a pixeleket, de nem igazán tudjuk, hogy miért.

A félprofi fényképezőgépektől általában 200.000 meghibásodás nélküli expozíció várható el, de lehetünk ennél sokkal szerencsésebbek is. Persze a használt gép vásárlása mindig jelent némi kockázatot. Először tájékozódjunk az interneten, nézzük meg az ebay.de oldalon a kiszemelt típus aukciók során elért árát. Ez nem azonos a használt fotócikkekkel foglalkozó kereskedők által kínált árral. Másodszor ellenőrizzük a vásárlásra kiszemelt gép eddigi expószámát, és ha az például 40.000 expó alatt van, akkor még mi is számíthatunk további 160.000 expozícióra. Az expószámot úgy ellenőrizhetjük, hogy készítünk egy eredeti, nem feldolgozott, kis méretű JPG képet, és feltöltjük www.suttercount.com oldalra. Alaposan vizsgáljuk meg a kiszemelt fényképezőgépet, milyen használati nyomok vannak rajta. A legfontosabb, hogy gondos gazda esetén a fényképezőgépnek újszerűnek kell lennie. A Nikonnál gyakori, hogy 80.000 körüli expószámnál már a markolat alsó részén finoman mutatkoznak gumi jövőbeli leválásának jelei. Ez esztétikai hiba, nem nagy baj, majd ha eljön az ideje, cseréltetni kell. Sokkal inkább nézzük meg az egyéb jeleket. Nézzük meg a gyakran használt gombok kopottságát. Az alacsony expószám, és a nagyon kopott kezelőgombok arra utalnak, hogy a gépet hosszú ideig videózásra használták. Figyeljük meg a csavarokat, a csavarfejek sokszor megmutatják a szakszerűtlen, nem megfelelő szerszámokkal végzett javítások nyomait. Nem lehet a vázon lejtésre, ütésre utaló nyom, repedés sem. Nézzük meg a fényképezőgép alját, az ezen levő kopásokat. Alapvetően kerüljük azokat az eladókat, akik ütötték, vágták a gépüket. Az ilyen jószágokat olcsóbban se vegyük meg. Figyeljünk azokra a jelekre melyek poros, párás, koszos, nehéz körülmények közti használatra utalnak. Vizsgáljuk meg, mennyire koszos a fényképezőgép a nehezen hozzáférhető rejtett zugokban. A por a belső szerkezeteken is megmutatkozhat, a tükör, mattüveg és a prizma szinte egyáltalán nem tisztítható. Vásárláskor kérjünk gyári számot is tartalmazó számlát, vagy írjunk szerződést. Tegyük el a dokumentumokat, a gyári számokat külön is őrizzük meg egy könnyen elérhető és biztonságos helyen.

A fényképezés legfontosabb tényezője nem a fényképezőgép, hanem a fény. A fotósnak meg kell keresnie, ki kell várnia azokat a fényeket és pillanatokat, amelyek különlegessé teszik a felvételét. A képeink értékét elsősorban nem a fényképezőgépünk trendisége, pillanatnyi értéke befolyásolja, hanem a témánk, a fények szépsége, a tudásuk, és a képkidolgozás igényessége. A fotós feladata a képek számítógépes feldolgozása és az utómunka is. Erre a területre is szánnunk kell beruházásokat, számítógépet, monitort, szoftvert, tudást.

A használt gép vásárlásánál ellenőrizzük a funkciókat, különösen az autófókusz pontosságát. A Nikon gépkönyvekben szerepel az az ajánlás, hogy évenként vigyük be egy nikon szakszervizbe a gépet tisztításra, beállításra. Erről sokan megfeledkeznek pedig a tükör és segédtükör 100.000 expó után könnyen elállítódhat, és a segédtükör pozíciója kihat az autófókusz pontosságára is. Szóval ha nem is évenként, de időnként a mindenképpen ellenőriztessük a gépünket.

Ha a használt gép vásárlása mellett döntünk, akkor a fele költséget azonnal megspóroljuk. Ha figyelmesen járunk el, és keveset futott, újszerű gépet vásárolunk, akkor jó esélyünk van arra hogy nem keveset nyertünk. Amikor új gépet vásárolunk, a boltból kilépve a vételár 25 százalékát máris elvesztettük. A Nikon jó minőséget gyárt, a középkategóriájú gépeinél nem valószínű hogy a garanciális szolgáltatásra szorulunk. Ha használt gépet körültekintéssel vásárolunk, és netán mégsem vagyunk elégedettek, általában 10% veszteséggel tovább léphetünk. A mikor egy új gép kikerül a piacra, leggondosabb tervezés ellenére bizony megesik, hogy kezdeti nehézségek, típushibák lépnek fel. Ha pedig már a megjelenéskor azonnal megrendeljük a gépet, akkor azt is elfogadjuk, hogy az indulási ár mintegy tíz százalékkal magasabb, mint az első tülekedések után kialakuló végleges árszint. Mindezeket is elkerülhetjük, ha már bejáratott régebbi típust választunk. Én a közelítőleg 3-4 éve megjelent használt típusok beszerzését ajánlom.

Még hogy egy pár éves használt gép használhatatlan vacak? Érdekes hogy azt még senki sem javasolta, hogy a régebbi szerényebb képességű géppel készült képeinket mind dobjuk ki, mert azok úgyis csak gyengék lehetnek. Inkább keressük meg a korabeli reklámokat, olvassuk el, milyen tökéletesek is ezek a jószágok. :)

A használt felszerelés vásárlásakor először tájékozódjunk az árak felől, majd várjunk amíg felbukkan a keresett eszköz. A kedvező ár eléréséhez szerencse is kell, legyünk türelmesek, az alkalmi vétel szóban benne van a lényeg, alkalmi. Azért vigyázzunk, nehogy lopott cuccot vásároljunk, a gyári szám alapján kutakodjunk az interneten is. Sohase szégyelljük elkérni az eladó okmányait, és írjunk érvényes szerződést.

Használt objektívek vásárlásakor a fényképezőgépek vételéhez hasonlóan nagyon figyelmesen járjunk el, alaposan nézzük át az optikát. Ez esetben is keressük a szakszerűtlen használat, kezelés árulkodó nyomait. Szétszedés, lejtés, ütés, rejtett zugokban kosz, belül por, netán gombás hálószerű képlet. Különösen a leejtés problematikus. Ha horpadás van a szűrőmeneten, az élesre állító vagy a zoomgyűrű bizonyos tartományokban szorul, nézzünk másik példány után. Az első-hátsó lencséken nem lehetnek tisztításból eredő finomabb vagy durvább karcok. Karcos lencsék esetében az eladók sokszor megemlítik, hogy a karc hatása a képeken nem látszik. Ez nagyjából igaz is, de akadhat olyan téma, amelynél majd előjön, például ha majd fekete háttér előtt csillogó pénzérmét fényképezünk. De akár elfogadunk egy karcos lencsét, akár nem, vásárláskor mindenképpen tudnunk kell, hogy a karc az objektív értékét drasztikus mértékben csökkenti. Egy balszerencsés karcolás több százezer forint értékcsökkenést is jelenthet. Ezért a saját objektívjeinkre különös gonddal vigyázzunk. Ellenőrizzük az autófókusz működését, ehhez ha csak lehet, használjunk állványt.

Fokozottan legyünk elővigyázatosak, ha egy Nikon gépen idegen gyártó objektívjét szeretnénk használni. A Nikon nem javasolja, nem támogatja, nem garantálja idegen eszközök működését a saját gépein. Ma már egy optikának nem csak mechanikusan kell illeszkednie a fényképezőgéphez, hanem elektronikusan is. Az objektívet a fényképezőgép és az optika bonyolult elektronikája vezérli. Elektromosan irányított mindenek előtt az autófókusz, a stabilizátor, de természetesen a fénymérés, sőt legújabban már a rekeszvezérlés is.

Képzeljük el, hogy a fényképezőgép számítógépe és az optika számítógépe és beszélget egymással. A váz megkérdezi az optikát: mondd, téged ki gyártott?

Problémák léphetnek fel azonnal, vagy bármikor a jövőben. Ha mégis idegen objektívet választottunk, és az jelenleg jól működik, kerüljük a fényképezőgép beépített Firmware programjának frissítését.